Megpróbállak feledni,de nem lehet.
Hogy mért nem lehet?Mert őszintén szerettelek.
Közel vagy hozzám,s ez a legrosszabb.
Ha kilépek az utcára elmormolok egy imát,hogy ne lássalak,de belül még is szeretnélek.
S ha az enyém nem lehetsz,mért lehetnél másé?Mikor én is küzdöttem érted,de nem sikerült.Másnak mért sikerülne??
Tönkre ment a barátságunk.És 
miért??A nagy semmiért.
vakon bíztam benned...
az élet csak megvetett,
de idő kérdése s feledek...
bár más szívre -tudom- nem lelek."
Fájdalom az, amikor a szerelem ott van melletted,
És te nem tudod neki bevallani.
Fájdalom az, amikor tudod, hogy mit nem szabadna érezned,
És mégsem tudsz ellene semmit sem tenni
Fájdalom az, amikor szenvedni látod azt, akiért mindent megtennél
Fájdalom az, amikor csendben maradsz, pedig kiáltanál...
„Nem az az igazán nagy fájdalom, melytől könnyes lesz a szem,
Hanem az, melyet egy életen át hordozunk mosolyba fojtva csendesen.”
Tudod mi az, szeretni valakit s mikor kérdik büszkén letagadni? Minden utcán őt keresni, várni s mikor jön közömbös durva arcot vágni. Belefoglalni a nevét az esti imába, s azt hazudni sosem gondolsz rá. Becsülni, értékelni gondolatban, s lekicsinylőn elítélni szavakban. Nem írni, mintha nem is érdekelne s könnyekkel elaludni, szemeddel mosolyogni bár szíved ég.
„Nem az a fájdalom, sírni, zokogni,
Hanem a fájdalmat mosolyba fojtani.
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.”
Bár azt mondod nem szereted,nem is így van!
Te azt hiszed ez igaz,de mélyen érzed nem így van.
Pórbálod feledni,s már sikerül ,később kiderül tévedtél
s kire vársz már elfeled, de te még hiszel a csodákban,
Követed az álmod amiért élsz de végül feladod
mert te örökre csak egy dolgot remélsz. :(( (én :|)
