1 hónapja minden nap rád gondolok..
1 hónapja az életem megváltozott..
1 hónapja még nem sejtettem,hogy ennyire szeretni foglak téged.
1 hónapja nem hittem,hogy ennyi mindenre képes leszek érted..
Mindig is te leszel a számomra a legfontosabb, még ha soha nem is leszünk együtt..
Van valaki, akire várok, legyen az egy nap, egy hónap vagy egy év, én várni fogom akkor is ha esik vagy havazik, de mi mást tehetnék ha egyszer szerelmes vagyok belé? :))
Mosolyogsz, és mélyen elnyomod magadban.. Pedig fáj. Rettenetesen fáj.
Nagy kár, hogy amikor azt mondtad két csók között, hogy : 'szeretlek',
igazából ez járt az agyadban 'nyugi kicsim, idővel majd úgyis átverlek..’
Eddig úgy voltam vele, hogy tudok nélküled élni, de amikor a mai nap ismét a szemembe néztél éreztem, hogy a térdem megremeg.
Te voltál az, kiért feláldoztam volna mindent. Te voltál az, ki miatt nincs már, amiben hittem. Te voltál az, kiért körbe futottam volna a földet, hogy felszárítsam a könnyed. </3
Sajnálom, hogy folyamatosan veled akarok beszélni. Sajnálom, hogy szomorú leszek, amikor sok időbe telik, mire válaszolsz. Sajnálom, ha olyan dolgokat mondok, amik lefárasztanak. Sajnálom, ha idegesítő vagyok. Sajnálom, ha nem akarsz annyira beszélni velem, mint én veled. Sajnálom, ha túl sokat és túl gyakran gondolok rád. Sajnálom, ha mondtam dolgokat, amiket nem úgy értettem. Sajnálom, ha meséltem neked az értelmetlen drámámról, amikor igazából nem is érdekelt. Sajnálom, ha tapadósnak tűntem, de csak azért van, mert hiányzol.
Nem tudsz koncentrálni, igaz? Ismerős érzés. Rögtön ugrasz, ha csöng a telefonod. Naponta több százszor megnézed az email-jeidet, és legszívesebben minden beszélgetésben valahogy ráterelnéd a szót - de amikor kérdik, mit szeretsz benne annyira, képtelen vagy elmagyarázni. Szerelmes dalokat írnál, és csak neki énekelnéd, pedig megszólalni sem mersz a közelében. Ilyen az, mikor beleszeretsz valakibe, egyszerűen és tisztán.
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=114032205385279&set=a.114031262052040.16243.100003355000871&type=3&theater ♥
ő boldog nélkülem, én meg úgy teszek, mintha az volnék ..
Éreztétek már úgy, hogy volt egy fiú akit hihetetlenül szerettetek, aztán kidobott titeket és mérhetetlenül fájt, majd hetek,hónapok múlva a fájdalom csillapodni kezdett, és úgy érezted, hogy készen állsz az életre újra, hogy ismét szeretni tudsz? Nos igen, és azt is éreztétek már, hogy miután bele vetetted magad az életbe, a bulikba, a pasikba és szerelmet kerestél, de csak viszonyt találtál? És nem a másikkal volt a baj, hanem veled, mert nem szeretted, és csak a volt párodat kerested a mostaniban? Én igen, ekkor ismertem fel magamban, hogy még koránt sem vagyok túl rajta, ha a nevét mondják a szívem nagyokat és hevesebben dobban, de ezt a külvilág nem tudja, hogy még mindig Őt szeretem, ezért nem értik, hogy miért van új barátom hetente, és miért van az, hogy minden hétvégén keresek egy új fiút aki "elszórakoztat".
Túl kell lendülnöm ezen az egészen. Újra annak az életvidám mindenkit és mindent szerető lánynak kell lennem, mint azelőtt. Mosolyognom kell, amikor felnézek az égre, és nem azon rágódni, hogy vajon Te mit csinálsz. A döntésed egyértelmű volt, talán csak nem akartam, vagy nem tudtam elhinni. Ha unatkozom az órákon, egy mesebeli hercegről kell álmodoznom, nem pedig arról, hogy milyen volt amikor megcsókoltál. A csillagos égről szeretném, ha olyan egyszerű dolgok jutnának eszembe, mint a bolygók, nem pedig az első éjszakánk, a napsütésről pedig nem az az élettel teli mosoly, hanem a tiszta és fájdalommentes melegség, és ha fázok, nem szeretnék olyan bonyolult dolgokra gondolni, hogy milyen volt, amikor átöleltél, csupán csak elmenni a ruhásszekrényemhez és felvenni a bolyhos zoknimat... Hidd el, ennyi épp elég lenne. Ha el tudnálak felejteni, megtenném. De már nem megy. Egyszerűen benne ragadtál a szívemben.
