Emlékszem, ahogy néztél rám, olyan szép volt, de elmúlt már. Talán könnyebb, ha eljön a nyár, mert úgy szeretném feledni már. Nélküled minden olyan más, még az idő is másképp jár. Tudom, hogy nem talállak már, úgy bánt, hogy nem kellek már, hiányzol, örökre várok majd Rád!
Minden egyes új nap új hazugságok újabb sorozatával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy, hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy, hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbe esetten és elszántan remélve, hogy mire jön a reggel, minden valóra válik.
