..de inkább elfordultál,és soha többé nem láttalak

nagyon fájhat. ha elszakítanak attól akit szeretsz, de túl kell lépni.. vagyis nem. ez baromság. hogy is lehetne elfelejteni azt. akit valaha szerettél? amikor valakit igazán szeretsz. akkor egy részeddé vál. a szíved egy darabjává. és mégis hogy felejthetnéd el a fájdalmat, hogy egy részed máshol van. egy időre elfelejtheted. vagy csak kevésbé veszel tudomást a hiányáról. de elég egy kis cetli az irásával, elég egy régi fotó. amin szerepel. esetleg egyetlen kis emlék is elég, és az a seb, ami már majdnem beforrt újra felszakad és jobban hiányzik, mint mikor elvesztetted.

sokszor gondoltam arra milyen jó lenne elfelejteni azt a bizonyos személyt. de nincs esély rá mert biztosan van valami ok arra, hogy megismertem és megszerettem. talán ez a kulcs az életemhez.

Kapaszkodnom kellett volna beléd.. nem kellett volna elengedjelek..

Ha valami nem jön össze, akkor az azt jelenti, hogy annál te többet érdemelsz. (:

Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak... de mégis... szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.

Annyira szomorú vagyok. Olyan nagyon szeretnék szerelmes lenni, szeretve lenni. Úgy érzem, ez mindig csak másoknak jut, nekem soha.

’ ..összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig, de jobb ha megjegyzed; ez a Te életed, itt és most zajlik s könyörtelenül múlik egyfolytában. Vegyél erőt magadon, és tedd fel a kérdést: tényleg megéri éveket pazarolni olyan dologra, amitől még szarul is érzed magad? Szerintem tudod a választ. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy olyan dolgokkal foglalkozz amiben örömöd leled - és olyan embereket találj, akik megérdemlik az időd! ‘

Beszélhetek száz emberrel egy nap, de egyik sem versenyezhet azzal a mosollyal, amit te okozol egy perc alatt..

’ Csak sóhajtok és hagylak menni. Menj már, indulj! Hagyj egyedül te is, sétálj ki az életemből és zárd rám az ajtót. Zárd rám, hogy senkit ne tudjak beengedni. Nem érdemled meg a könnyeim, most mégis patakokban folyik érted – s én nem is próbálom irányítani, csak hagyom, hogy tegye a dolgát. Ne láss így, ne nézd, mennyire fáj! Csak menj, kérlek, menj már.. ‘

Addig sosem fogsz rádöbbenni arra, hogy mennyire szereted, amíg meg nem látod valaki mással...