Széthullottak az álmok ködbe veszett már a valóság szívem hozzád vissza talál mert lehet hogy nem akar mást fojtott érzések felkavarnak nyugalmat sem hagynak de nem lehet már mit tenni itt a szív parancsol az agynak Hibáztam nem egyszer de az idő vissza nem megy ne törődj más semmivel csak amit belül érzel tedd meg.
eddig amikor elmentem a mátyás előtt mindig azok jutottak eszembe..akiket nem szeretek.undorodva néztem arra.
de mostmár. te jutsz eszembe és azok akiket szeretek.mindig reménykedve nézek arra hátha ott vagy.
Amikor várod, hogy rád írjon... de nem ír.
Amikor várod, hogy jöjjön... de nem jön.
Mikor várod, hogy láthasd... de nem láthatod.
Amikor elakarod végre felejteni, de csak rá tudsz gondolni..
Amikor meglátod mással és azt mondod; 'Már nem érdekel'...
De otthon mégsem bírod ki sírás nélkül.
Őrülten, tiszta szívből szeretni valakit... aki nem viszonozza az érzelmeinket.
Tudni, hogy talán soha nem lehet a miénk, de valami mégis köt hozzá..
Ez az igazi, önzetlen szeretet..!♥
2012.01.24. 21:26
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://broken-heart.blog.hu/api/trackback/id/tr773745186
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.