"Szeretnék veled lenni minden éjszakán,
Bevallani, hogy szeretlek igazán.
Nézni csöndesen két égő szemed,
Egy forró csók után bevallani,
Hogy nem tudok élni nélküled.
Szeretném, ha tudnád,
Hogy szeretlek téged,
Szeretném, ha tudnád,
Hogy csak miattad élek.
Szeretnék a szemedbe
Mélyen belenézni,
És elmondani, hogy nélküled
Nem tudok élni!"
Nem hiányzott nekem ez az együtt táncolás - puszilás !.
Mikor elkezdtem írni a blogom úgy gondoltam soha-soha-soha nem fogja meg tudni köcsög bogár h tetszett?!. De már egyre közelebb vagyok ahhoz a határhoz hogy ráírok és inkább nem nézek soha töbé a szemébe mint hogy ezt ne mondjam el neki.
Csak egy dolog van ami eltántorít: hogy köcsög.
Pajtul-pajtul Brigivel és én így nagyon megutálom és elmegy a kedvem a ráírásra mert így az egész hasztalan és csak kiröhögne és nem érdemli meg hogy egyáltalán szóba álljak vele.
Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel.
Mi fáj jobban? Arra gondolni hogy utálnod kellene őt, vagy az hogy tudod, hogy ez nincs így?
"Ha majd egyszer, évek múltán
Rólam csak a múlt mesél,
Legyek én is azok között,
Aki emlékedben él..."
De hiába mondom el dallal és csenddel
Hiába hallgatom csillogó szemmel
Hiába, hiába ordítom hangosan.
Pokolba már a szép szavakkal, szeress egy kicsit jobban!
kedvenc:
“Levegőnek nézel,
ahogy elmész mellettem
s letagadod az érzést,
hogy valaha is kellettem.
Nem nézel a szemembe,
tán félsz attól amit látnál?
Pedig a szememben van minden
mire valaha is vágytál!”
