Bár ne érdekelnél ennyire...akkor nem tudnál megbántani azzal, hogy nem foglalkozol velem.
Remek színdarab, magad alkottad, magad rendezted, velem játszottad...
Ne mondd, hogy soha, ne mondd, hogy sehol, csak azt mondjad, hogy vársz valahol.Ne mondd, hogy senki, ne mondd, hogy semmi,
szeretnék újra veled lenni! ♥
♥ ♥ ♥ ♥ ♥
Beleszeretni valakibe könnyű, elkábít a mosolya, a szeme, az illata, a tekintete.
Feledni a szerelmet viszont valakiből nagyon nehéz! Az emlékeit és a sebeket sokáig hordozod magadban... míg egy nap belefáradsz a múltba.
Gyönyörű volt hinni abban, hogy lesz közös jövőnk.
Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim... A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is... de ez még csak a kezdet. Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De a tudat, hogy egyszer Téged is elveszíthetlek.. tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi "csendes gyilkos": lassan kínoz, szinte megfojt.. na ez pont ilyen. Ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni...
Néha utálom, néha szeretem, néha bántom, s néha nem, van, mikor csak arra várok, hogy változzon meg... De ez így jól van, inkább megfizetek ezért és soha nem akarom elhagyni...

Nem szeretnék mást, csak sétálni veled a csendben és közben tudni, hogy igen, most már minden rendbe.
Nem akartam szeretni őt, ki akartam irtani szívemből a szerelem csíráját is, de most, hogy újra láttam, ezek a csírák új erőre kaptak, kizöldültek. Szeretnem kellett, pedig rám sem nézett.
Nem a gyengék sírnak, hanem a nagyon erősek.
Utálom,hogy egyszer találkoztunk,
s az is elég volt nekem.
Utálom,hogy nem látlak,
még is kellesz nekem.
Utálom,hogy szeretlek,
pedig nem kéne.
Peersze tnap.
~elfelejtette.nemírtrám.:'|~
*prütty* xy üzenetet küldött neked.:
Boldog Karácsonyt!
most ezt mért?.nemérteleeeeeeeeek..